Reviews

“Wieder einmal darf sich die Kernbesetzung der Streicher von ihrer besten musikalischen Seite zeigen. Für extrem fokussierte Aufmerksamkeit im Saal sorgt nicht nur der für einen CD-Mitschnitt aufgestellte Wald an Mikrofonen, vielmehr überträgt sich das Fluidum feinfühliger Klanggestaltung von der Bühne herab perfekt auf die Zuhörer. Zuweilen könnte man eine Stecknadel fallen hören, es gibt sehr viel weniger Huster als sonst. Einen großen Anteil an dieser Atmosphäre hat auch der Gastdirigent Gergely Madaras. Ungekünstelt und wie selbstverständlich leitet der 32-jährige Ungar die WKO-Streicher, dirigiert stets präzise nach vorne und kommt weitgehend ohne Ruderbewegungen aus.” 

Heilbronner Stimme, 11.11.2016

 

“La réponse et donnée dès le prélude du chaos, lorsque les cordes seules, tout l’orchestre ensuite – après que la basse a énoncé les premiers versets de la Genèse – et enfin le chœur conduisent une progression stupéfiante, qui éclate avec le « und es ward Licht » (et la lumière fut) : tout est juste et proche de la perfection. Gergely Madaras et l’Orchestre Dijon Bourgogne se sont appropriés l’œuvre et son esprit. Leur engagement est manifeste et ne se démentira pas. L’orchestre sait se montrer souple, léger comme puissant, avec des dynamiques et des tempi  appropriés. Les bois y excellent, souvent sollicités….une production d’une exceptionnelle qualité.”

Forum Opera, 6.11.2016

 

“A Madaras Gergely által lenyűgöző elánnal, bámulatos érzékenységgel vezényelt Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának viszont mindent elhiszek. Nincs az a lelki vagy természeti égszakadás-földindulás, vagy csendes nekibúsulás, amit ezen az igencsak széppé vált estén ne tudott volna megjeleníteni. Egybeolvad zene és Shakespeare dráma, fölerősítik egymást, és ez a többségre úgy hat, hogy már nem is lehetne meglépni, míg véget nem ér a produkció.”

Népszava, 06.08.2016

 

“A Dohnányi sorozat 5. estjének műsorán két nagylélegzetű kompozíció szerepelt: Dohnányi I. szimfóniája, valamint Rimszkij-Korszakov Seherezádé című szvitje. (…) Olyan hangversenyt hallhattunk, amelyre érdemes sokáig emlékezni. Madaras Gergely határozott elképzeléssel, lelkesen irányította a felcsendülő tételeket. Zenére-figyelő gesztusaival elérte, hogy a hangszeresek is aktívan vegyenek részt a tételek megformálásában. Az „itt és most” születés-gesztusát az egész est folyamán életben tartották, nem voltak rutin-jelleggel megszólaltatott zenei anyagok. (…) Madaras nem biztonsági megoldásokra törekszik, hanem élményszerű muzsikálásra.” 

ZeneKar, 11.05.2016

 

“Der junge Dirigent Gergely Madaras formte die Charaktere des Stücks mit den gewohnt topkonzentrierten Resonanzlern plastisch aus. Von der gespenstischen Totentanzkühle im ersten Satz bis zum feurigen Finale demons­trierte das Kammerorchester einmal mehr jene Mischung aus Präzision, Musizierlust und Leidenschaft, die es zu einem Ensemble der Spitzenklasse gemacht hat.”

Hamburger Abendblatt, 26.04.2016

 

“Madaras Gergely markáns karakterekkel, élénk ritmusprofilokkal, szuggesztív összhatást keltve vezényelte a művet. Elkoptatott zsurnalisztikus fordulat azt írni, hogy a záró szám „megkoronázta a műsort”, most azonban valóban ez történt: a Haydn-szimfónia olyan élettelien, a saroktételekben olyan sodró lendülettel, vérbő hangzással és részletgazdagsággal szólalt meg, hogy ez a teljesítmény a karmester és a zenekar részéről egyaránt felülmúlta a hangverseny összes korábbi produkciójában tapasztaltakat. Az Andante és a Menuetto kidolgozottságot, kamarazenei megmozdulásokat hozott, s általánosságban elmondható, hogy mindvégig kedv, lendület, invenció jellemezte karmester és zenekar termékeny együttműködését.”

ZeneKar, 19.03.2016

 

“Conductor Gergely Madaras handled the vast choral and orchestral forces with great panache, digging out fine detail from Orff’s score and adding some of his own (such as the raucously entertaining crowd noises in ‘In Taberna’). He also brought energy and insight to the first half programme: Ibert’s sensuously dynamic Bacchanale and Hindemith’s Technicolor orchestral showpiece Symphonic Metamorphosis on Themes by Weber. The BBC Symphony Orchestra, percussion well to the fore, was on sparkling robust form throughout.”

Nottingham Post, 13.03.2016

 

“La direction de Gergely Madaras eut le mérite d’une vision haletante, ne manquant pas la noirceur de l’orchestration de Mozart : équilibre de l’orchestre et de ces vents si richement colorés.”

Bachtrack, 24.12.2015

 

„Denn das Ensemble unter der Leitung von Gergely Madaras ist in seiner Dosierungsfähigkeit ausgesprochen kunstfertig. Es kann Sinnlichkeit und Kühle wunderbar abstimmen, Wärme und Klarheit, Kopf und Geist. (…) Madaras dirigiert Brittens Variationen mit so großer Lust an diesen diversen musikalischen Ausdrucksformen, dass sie der zugänglichste Teil des Abends ist. Nominiert dafür war aber auch Schuberts 3. Symphonie, mit der das Konzert endet. All deren Eingängigkeit kontrolliert Madaras. Die klassische Form sticht im Kopfsatz hervor, einzig zu Beginn des Finales bricht romantisches Drängen heraus. Ein wunderbarer Abend, der ein ohnehin erfrischendes Programm in besonders ungewöhnlichem Licht zeigt.”

Süddeutsche Zeitung, 29.11.2015

 

“Das Münchener Kammerorchester unter Gergely Madaras und der Oboist Francois Leleux haben die Erwartungen bei weitem übertroffen…Der Ungar Gergely Madaras dirigierte mit Stab, exakt und mit vollem Körpereinsatz…In überbordender Freude wuchsen Allegro alle zusammen, Leleux und seine Oboe, der junge Dirigent Gergely Madaras, das Ensemble und das Publikum.”

Schwaebische Zeitung, 16.05.2015

 

“En première partie, la 4ème symphonie en si bémol majeur de Beethoven, fort  honorablement interprétée (…) l’orchestre conduit par Gergely Madaras se hisse à un niveau enviable.”

Forum Opera, 10.11.2014

 

“…egymástól funkciójukban és stílusukban egyaránt merőben eltérő kompozíciókat (…) egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak egymásra vonatkoztatni. Az este fiatal karmesterének, a Londonban és Dijonban tevékenykedő Madaras Gergelynek azonban sikerült: Madaras Gergelynek (..) sikerült: anélkül alkotott harmonikus egységet a széttartó elemek sokféleségéből, hogy azok egyedi karakterét megkísérelte volna valamely kétséges koncepció szellemében egymásra vetíteni. Nem törekedett másra, mint az egyes alkotások magától értetődő és erőteljes megszólaltatására, és ebben remek partnerre talált a rutinos, egyszerre markáns és fényes hangzású zenekarban és az este szellemesen virtuóz szólistájában, Patricia Kopatchinskajában. (…) A dirigens lényegre törő fegyelmezettséggel, de plasztikus humorral domborította ki a mű egyedi karakteréből fakadó formai „szórakozottságot”, kétballábasságot, a könnyedén ívelő dallamok és a gördülékeny harmóniaterv váratlan megtorpanásait, félresiklásait. Úgy rajzolva meg a tökéletesen kiegyensúlyozott, minden váratlan ötletet készséges természetességgel elsimító stílus torzító tükörben látszó, irreális képét, hogy az közben nem váltotta fel az eredeti portrét, csak időnként villant ki mögüle. (…) A Kodály-művek (…) a koncert első felének sűrű ötletbörzéjéhez képest (…) szélesen bontakoztak ki, szinte idillien konzervatív öntudattal tárva fel szépségüket Madaras Gergely egyszerre precíz és életteli, áradóan tartózkodó interpretációinak segítségével.”

Muzsika, 05.2014

 

“A hatalmas sikerben persze döntő szerepet játszott Madaras Gergely karmesteri teljesítményének: ő magától értetődő természetességgel teremtett rendet az iszonyatosan nehéz partitúra megszólaltatásában, ha kellett, a legfinomabb részletekre élesen figyelő füllel, ha kellett, a fokozást is a végletekig tovább fokozva. Vajda Gergelynél mintha egy fokkal tartózkodóbb alkat volna Madaras, de aki harminc éves korában ezzel a magától értetődő kompetenciával és perfekcionizmussal vezényli ezt a darabot, attól még nagyon sokat várhatunk. A Kodály-műveket azután a megformálásnak ugyanezzel a magabiztos nyugalmával vezényelte Madaras Gergely; a zenekar pedig teljes értékű partnere volt mind a Variációk zseniálisan érzéki hangzási effektusainak megszólaltatásában, mind pedig a kodályi, tiszta és tartózkodó érzelmesség hiteles és szuggesztív tolmácsolásában.” 

Revizor Online, 15.04.2014

 

“Gergely Madaras fait à nouveau preuve d’une solide maîtrise : responsable de l’Orchestre Dijon Bourgogne, il possède une gestique précise et agréable à voir. Son travail se reconnait dans les résultats qu’il obtient avec les cordes, et surtout dans l’équilibre qu’il obtient entre l’orchestre et le chœur, comme par exemple dans la troisième pièce, lorsque les choristes sont accompagnés par des pizzicati  en parfaite symbiose, ou dans l’épisode pastoral de Denn alles Fleisch, es ist wie Gras, où la transparence de l’orchestre correspond totalement à celle du chœur. Le chef joue beaucoup avec les contrastes de dynamique, que ce soit en opposant fortement les nuances comme dans le deuxième chœur ou dans le sixième, ou bien en mettant l’accent sur les ruptures d’écriture au moment des fugues.”

Res Musica, 10.04.2014

 

“Kopacsinszkaja méltó társakat kapott. Madaras Gergely és a Rádiózenekar remekül tolmácsolta a különleges hegedűversenyt. Szünet után Kodály Páva-variációi és a Marosszéki táncok szólalt meg. Merész vállalkozás a jól ismert darabokat egymás után játszani, bár mindkettő izgalmas, de variációsorozatból talán sok a két mű. Különösen a felvillanyozó hegedűverseny után. A két darab tolmácsolása eloszlatta a kételyeket: a zenekar fantasztikusan szólalt meg. Madaras (…) remek, ízes, kiváló szólókban bővelkedő előadást irányított, lelkes, tüzes zenekar élén.”

Gramofon, 07.04.2014

 

“Here, with the orchestra raised up in the pit to the level of the stage, it sounded consistently lively and colorful under the dynamic baton of Hungarian-born Gergely Madaras, now in his late twenties and winner of the first ENO Charles Mackerras Fellowship; his easy command of both stage and orchestral forces revealed a major talent promising much for the future.”

Opera News, 02.2014

 

“Montre-moi comment tu diriges, je te dirai qui tu es ! A ce petit jeu, Gergely Madaras révèle les trois qualités essentielles que sont la précision, la clarté et l’énergie, ainsi que le don de capter l’attention des musiciens. Sa battue est franche et ses tempi parfaitement maîtrisés. Quant à sa vision des œuvres, si elle reste très respectueuse, elle n’en est pas moins empreinte d’une fraîcheur bienvenue.”

Bien Public, 22.12.2013

 

“Musically there is magic too, for the orchestra has been rescued from the aurally murky depths of the pit and raised to a level in full view of the audience. This completely transforms the sound, the clean, spirited playing under Gergely Madaras delivered crisply and directly…”

Musical America, 15.11.2013

 

“The next thing you notice is the young conductor, Gergely Madaras, striding to the podium and launching straight into the overture, even before the lights have gone down. The impact is immediate, carrying us into Mozart’s magical world without delay or time to settle into the usual audience lethargy…”

Express, 12.11.2013

 

“Spirited conducting from Gergely Madaras ensures that everything works musically as it should…”

The Independent, 8.11.2013

 

“The conductor Gergely Madaras was terrific, I admit – energizing an orchestra in a raised pit…”

The Telegraph, 8.11.2013

 

“The first [magical moment] is apparent before a note is heard: the orchestra has been raised out of the pit, placing it closer to the drama. Two players actually take part in the action. With Gergely Madaras making a promising Coliseum debut, the results are both transparent and vibrant…”

London Evening Standard, 8.11.2013

 

“Yesterday The Magic Flute was in English; but the main language in the foyer seemed to be Hungarian. That was because the holder of ENO’s Mackerras Conducting Fellowship was on the podium for a performance for the first time: Gergely Madaras, 28, from Budapest. He has been working at ENO alongside Ed Gardner, being mentored and nurtured. Perhaps The Magic Flute isn’t an ideal debut opera – but his conducting was full of vim and whoosh, extremely alive, well-balanced and tender-hearted. (…) on the whole Madaras seems a careful accompanist and a fine, full-spirited musician. I look forward to hearing more of him.”

Jessica Duchen’s Classical Music Blog, 8.11.2013

 

“With Viva’s strings producing an attractively grainy string sound, Madaras presided over a performance full of character. (…) The performance of Beethoven’s Eroica Symphony after the interval (…) was an ear-cleansing account that moved more like a big cat than a lumbering juggernaut, with the left-right placing of the violins helping to elucidate textures and sonorities. The first movement recapitulation, where Beethoven brings the horn in early with the opening theme, created a real frisson, and concentrated intensity in the Funeral March integrated the expressive contrasts into a single span. Madaras introduced a couple of novel touches in the finale, calling for just solo strings at one point, at another asking for the clarinets to project their sound with the bells raised…”

Music&Vision, 03.2013

 

 

 

"...it sounded consistently lively and colorful under the dynamic baton of Hungarian-born Gergely Madaras; (...) his easy command of both stage and orchestral forces revealed a major talent..."
Opera news